udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
149
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-149
Névmutató:
Szilágyi Tibor
2003. augusztus 27.
1605 januárjában Szatmár vármegye nemessége Szárazbereken találkozott Bocskai István fejedelemmel, s ajánlotta fel neki szolgálatait. Az eseményt a helyi református templom szószéke alatt latin nyelvű tábla jelzi. Ilyés István, a Bocskai Szövetség Szatmár megyei elnöke kezdeményezte, hogy a templomkertben szobrot állítsanak Bocskai Istvánnak. Szilágyi Tibor szatmári szobrász készítette a szobrot. A bronz megvásárlásában segített az Illyés Közalapítvány és az RMDSZ megyei szervezete. A márvány talapzat Kovács Albert lázári vállalkozó jóvoltából készül el. Az életnagyságú mellszobor várja az október végi, a reformáció ünnepéhez kapcsolódó avatást. /(Sike Lajos): Szárazberken szobrot állítanak Bocskai Istvánnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./2003. október 7.
Szárazbereken Bocskai István-szobrot avatnak október végén. A fejedelem 1606-ban járt a településen. A 76 éves Illés István úgy érzi, beteljesedett élete nagy álma. 1992-ben Budapesten megalakult a Bocskai Szövetség, amely alkalomra többen hivatalosak voltak Erdélyből is: Szatmárnémetit ő képviselte. Az alapítók úgy döntöttek, hogy a szövetség keretében működjön egy erdélyi tanácsadó testület is, amelyben hét személy kapott helyet. Ide őt is beválasztották. Amikor jobb volt a szövetség anyagi helyzete, díjakat osztottak ki a szavalóversenyeken, a magyar középiskolák legjobb tanulóit támogatásban részesítették Erdély öt városában. Ez az utóbbi időben, anyagi fedezet híján, abbamaradt. A Bocskai Szövetség munkájának alapján állították fel Nagyszalontán Bocskai István szobrát. Akkor született meg benne az ötlet, miért ne lehetne Szatmár megyében is szobrot állítani a fejedelemnek? A nagybányai levéltárban sikerült rábukkanni egy olyan iratra, amelyből kitűnt, hogy a fejedelem 1606-ban Szárazbereken járt. A faluban a református templom szószéke alatt van a latin nyelvű tábla, amelyik igazolja ezt. Illés István elindult támogatókat keresni a megye magyar közéletének személyiségei között. A legtöbb helyen megértésre talált, a megyei tanács összes RMDSZ-NDF-es képviselője saját juttatásából áldozott erre a célra, addig a városi tanácsból csupán négy személy tette meg ezt a tizenegyből. A fejedelem alakját Szilágyi Tibor képzőművész egyetemi hallgató mintázta meg. /Fodor István: Illés István álma valóra vált. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 7./ 2003. október 27.
Okt. 26-án felavatták Bocskai István erdélyi fejedelem szobrát, Szilágyi Tibor alkotását a szárazberki református templom kertjében. A szobor létrejötte a Szatmárnémetiben élő Illés Istvánnak, a Bocskai Szövetség erdélyi tanácsadó testületi tagjának köszönhető, aki három éve dolgozik azon, hogy az 1606-ban a településen járt Bocskainak méltó emléket állítson. A Tőkés László püspök által végzett istentiszteleten jelen volt a megye parlamenti tisztségviselőinek a többsége - utóbbiak azután nem is vettek részt a szárazberkiek által rendezett szeretetvendégségen. Míg a főpásztor azt emelte ki beszédében, hogy Bocskai példáját követve alapvető jogunk a protestálás, ha csorbulnak a jogaink, addig az RMDSZ részéről elhangzó beszédek azt hangsúlyozták: a reálpolitika, az ésszerű kompromisszumok megkötése az érdekvédelem lényege. A szoboravatást a Duna TV okt. 31-én, este 8 órától közvetíti. Tőkés László püspök hangsúlyozta, élni kell a protestálás jogával, ha azt tapasztalják, hogy az árulás, a megalkuvás egyre inkább teret hódít. A püspök hangsúlyozta, szégyellte magát, amikor a szatmárnémeti RMDSZ kongresszusán vastaps fogadta azt az Adrian Nastasét, aki az erdélyi autonómia megvalósítása ellen mondott beszédet. Tőkés László az RMDSZ megyei tisztségviselői közül stílusosan csak Pécsi Ferencet köszöntötte, miközben a később beszédet mondó Varga Attila nem feledkezett meg a püspök üdvözléséről. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese rámutatott: hogyan lehet demokratikus az az állam, amely az új alkotmányban is a nemzetállam státust viseli, és hogyan lehet ott vallásszabadság, ahol az ortodox a nemzeti vallás kiváltságait élvezi? /Fodor István: Szárazberken tegnap felavatták Bocskai István fejedelem szobrát. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 27./2005. február 2.
Február 1-jén Csíkszeredában összegyűltek azok, akik részt akartak venni az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztálya Hargita megyei fiókjának újraalakításában. Az ülésen részt vettek Marosvásárhelyről, az orvosi szakosztály vezetősége képviseletében Kovács Dezső elnök, Egyed Imre alelnök, valamint Szilágyi Tibor jegyző. Hargita megyében az orvosi szakosztály működése a 90-es évek végén megtorpant – ezt szeretnék újraéleszteni. A megbeszélésen szó volt az évente négy alkalommal megjelenő Orvostudományi Értesítő szerepéről, a marosvásárhelyi magyar orvosi könyvtár létrehozásáról, saját honlapról (www.emeogysz.ro), külföldi kapcsolatokról, pályázatokról. /Székely Judit: EME Orvosi Szakosztály Hargita megyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./2006. február 9.
A négy évvel ezelőtt megválasztott vezetőséget erősítették meg tisztségében az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának február 4-én tartott tisztújító közgyűlésén. A szakosztályt az elkövetkező négy év során is Kovács Dezső szájsebész professzor vezeti, alelnökök Egyed Zs. Imre és Gyéresi Árpád professzorok. A titkári teendőket Sipos Emese előadótanár látja el, a jegyző Szilágyi Tibor lesz. Az egyetlen változás, hogy a sepsiszentgyörgyi Albert István alelnök, kardiológus főorvos helyébe Borsa István csíkszeredai bőrgyógyász főorvos került. Kovács Dezső úgy látja, sikerült aktívabbá tenni az egyesületi tevékenységet. A 2002-es év során sikerült a központi EME keretén belül az autonómiát megvalósítani. Szakosztályuk az EME 7 szakosztálya közül a legnagyobb, jelenleg 900 taggal dicsekedhet. 15 területi csoportjuk közül a legaktívabb a szilágysomlyói, a székelyudvarhelyi, a nagyváradi, és a sepsiszentgyörgyi. A legeredményesebb munkát a családorvosok,(dr. Pongrácz Mária és dr. Kovács Beatrix) a fogorvosok (dr. Pongrácz Antal), a kardiológusok (dr. Benedek Imre) és a gyógyszerészek (dr. Péter H. Mária vezetésével) végezték. Az évente megtartott vándorgyűlések helyszíne 2002-ben és 2005-ben Marosvásárhely, 2003-ban Sepsiszentgyörgy, 2004-ben pedig Kolozsvár volt. A külföldi kollégák közül is évente 100–120-an részt vesznek a rendezvényeiken. 2002- től az Orvostudományi Értesítő szakmai kiadvány évente négy alkalommal megjelenő, országosan akkreditált folyóirattá vált. Ez azt jelenti, hogy az Értesítőben közölt dolgozatokat elfogadják a versenyvizsgákon, és a doktorandusok számára is pontot jelentenek. A vándorgyűléseken elhangzott dolgozatok mellett a Tudományos Diákköri Konferencián díjazott munkákat is közlik, s külföldi kollégáik is felajánlják dolgozataikat közlésre. Az elmúlt évben megalapították a Lencsés György Ars Medica-díjat. Az első plakettel és oklevéllel Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kimagasló szakmai és tudományos tevékenységét ismerték el. Ebben az évben a Csőgör Lajos nevét viselő díjat és plakettet terveznek átnyújtani minden évfolyamról egy-egy végzősnek. Négy évvel ezelőtt a Stúdium Alapítvánnyal, a Bolyai Társasággal valamint a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséggel közösen pályáztak egy orvosi és gyógyszerészeti szakkönyvtár megalapítására. Az EME tagsága kedvezményesen jut hozzá a könyvtári szolgáltatásokhoz, amibe az internet-hozzáférhetőség és az audiovizuális anyagok előkészítése is beletartozik. Az EME gondozásában az elmúlt négy évben jelentős szakkönyvek jelentek meg: Ferencz László: A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve I-IV. kötet, Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai, Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. /Bodolai Gyöngyi: Centenáriumra készülnek. Tisztújítás az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi szakosztálya élén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./2007. február 27.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya február 24-én Marosvásárhelyen tartotta közgyűlését. Az elmúlt évi tevékenységet dr. Kovács Dezső egyetemi tanár, a szakosztály elnöke ismertette. Az 1300 tagot számláló szakosztályba az elmúlt év során 100-an iratkoztak be. A 12 nyilvántartott szakcsoport közül a legélénkebb tevékenységet 2006-ban a családorvosi, fogorvos- tudományi, gyermekgyógyászati és kardiológiai csoport végezte, amelyek továbbképző tanfolyamokat szerveztek. Az elmúlt évben új csoportok jöttek létre, így például a Mátyus István nevét viselő orvos- és gyógyszerésztörténeti valamint a bőrgyógyászati szakcsoport, s készülőben van az egészségügyi mendzsment – egészségbiztosítás szakcsoport megalakulása. A szakosztály 2006. április 27-29. között Csíkszeredában tartott tudományos ülésszakán kiosztották az elmúlt évi díjakat. November 17-én ünnepelték a szakosztály fennállásának századik évfordulóját, amelynek történtét dr. Péter Mihály és dr. Péter H. Mária írta meg. Dr. Szilágyi Tibor felelős szerkesztő vezetésével megjelent az Orvostudományi Értesítő három száma, s a negyedik folyamatban van. A kolozsvári EME-központtal továbbra sem felhőtlen a kapcsolatot, a legnagyobb taglétszámú szakosztály a vélemények szerint nem részesül az elvárt támogatásban. A 2007-re szóló tervek között van az évi tudományos ülésszak, amelyet április 12-14. között Kolozsváron tartanak, márciusban a családorvosok számára szerveznek tanácskozást Székelyudvarhelyen, április végén pedig a magyarországi Falusi Körorvosok Országos Szövetségével közös rendezvényre kerül sor, szeptemberben Szilágysomlyón, a Báthori Napok keretében szerveznek továbbképzőt. /(bodolai): Kolozsváron tartják az évi tudományos ülésszakot. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./2007. július 28.
Megalakult Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság tagjai az MTA romániai külső tagjai és a megválasztott köztestületi tagok. Jelenleg 392 romániai tagja van az MTA külső köztestületének. A 2007. júniusában lezajlott belső választások során a romániai köztestület megválasztotta a hat tudományterület 5–5 képviselőjét. Hozzájuk csatlakozik az MTA 17 romániai külső tagja, és együtt alkotják a 47 tagú Kolozsvári Akadémiai Bizottságot. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) tagsága az ősz folyamán megválasztja elnökét és alelnökeit. A KAB tagjai: A) Az MTA romániai külső tagjai: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Néda Zoltán, Németh Sándor, Péntek János, Péter Mihály Heinrich, Toró Tibor, Uray Zoltán. B) A megválasztott köztestületi tagok tudományterületek szerint: I. Bölcsészettudományok: Dávid Gyula, Kovács András, Egyed Emese, Keszeg Vilmos, Pál Judit. II. Társadalomtudományok: Bíró A. Zoltán, Rostás Zoltán, Salat Zakariás Levente, Benedek József, Vincze Mária. III. Orvosi tudományok: Kun Imre, Egyed-Zsigmond Imre, Szilágyi Tibor, Kovács Dezső, Jung János. IV. Műszaki tudományok: Dávid László, Csibi Vencel-József, Bitay Enikő, Köllő Gábor, Preitl István György. V. Természettudományok: Kása Zoltán, Szilágyi Pál, Paizs Csaba, Lingvay József, Fodorpataki László. VI. Agrártudományok: Csedő Károly, Tiboldi István, Wagner István, Márkus István, Bedő Imre. /Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz/Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./2008. február 28.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya február 23-án tartotta meg évi tudományos ülésszakát a marosvásárhelyi Vártemplomban. A résztvevőket dr. Brassai Zoltán akadémikus, az EME alelnöke üdvözölte, a múlt évben végzett munkáról dr. Sipos Emese előadótanár, a szakosztály titkára számolt be. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében működő legaktívabb szakosztálynak 1200 tagja van, számuk az elmúlt évben százzal gyarapodott. 15 területi központjából a legélénkebb tevékenység Szilágysomlyón, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában folyik. Az elmúlt évben jegyeztették be az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályra módosított elnevezést, s szintén a tavaly akkreditáltatták az Orvosi Kamaránál mint kreditpontos továbbképzések szervezésére jogosult egyesületet. Nyomdában van az Orvostudományi Értesítő 80. kötetének negyedik száma is. Az információközvetítést segíti elő a dr. Szilágyi Tibor, a szakosztály jegyzője által működtetett honlap, www.emeogysz.ro címmel. /(bodolai): Tanácskozott az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./2011. július 28.
Önálló magyar tagozat: közeledünk vagy távolodunk?
Az elmúlt időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozik a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, azon aggodalmát fogalmazva meg, miszerint az új tanügyi törvény nyújtotta lehetőségek ellenére mégsincs előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén. A hiteles tájékoztatás és véleményformálás jegyében kötelességemnek érzem az alábbiak közlését, tisztázását.
Az 1989-es változásokat követő euforikus hangulat előrevetítette azt a jogos kisebbségi elvárást, miszerint az 1962-ben pártrendeletre kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen valóban kialakuljon és önállóvá váljon a magyar tagozat. Az 1990 februári-márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom ezen törekvést befagyasztotta, kialakított egy ránk kényszerített status quot. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében is fokozódott.
Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elérkezettnek tűnjön az idő a magyar tagozat létrehozása igényének az újabb felvetésére. Az 1999 júliusában elfogadott tanügyi törvény ugyanis lehetőséget nyújtott önálló karok, kollégiumok létrehozására, valamint magánegyetemek alapítására a kisebbségek nyelvén. És miközben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen megerősödött a magyar nyelvű oktatás, és elkezdődött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása, az orvosin nem történt előrelépés. A politikusok hallgattak, mintha mostohagyermeküknek tekintették volna a marosvásárhelyi orvosegyetemet, miközben a magyar oktatók többsége által 1999. november 19-én beterjesztett beadványt nem tűzte napirendjére az egyetemi szenátus. Alulírott a 2000. január 12-i szenátusi gyűlésen a beadvány sorsáról érdeklődött, mire az akkori rektor (tisztsége több mint tíz évvel túlélte a diktatúra bukását, talán egyedüliként Romániában) ingerült válaszában viccnek minősítette az egészet, majd következett a fejmosás.
Akkori beadványunk így kezdődött: "Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozásának lehetőségét a kisebbségek nyelvén...."
Abszolút semmilyen előrelépés sem történt. Hacsak annyi nem, hogy kétezerben választásokra került sor az egyetemen, új rektor és új román és magyar rektorhelyettes került a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem élére.
Néhány évvel később végre megszólaltak az RMDSZ-politikusok is. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében megjelent az 1432. számú kormányhatározat, amely a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határozott meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói számára. A politikum mindezt sikeres áttörésnek tekintette, a valóságban azonban félmegoldás. Csak két negatív következményt említenék: 1. Mivel az adott keretszámban az utolsó magyar hallgató általában nagyobb médiával jutott be, az évek során több százra tehető azon hallgatók aránya, akiket a sikeresnek vélt kormányhatározat tandíjas helyekre "száműzött". 2. Mivel a nehézkes és pontatlan szövegezésű kormányhatározat (talán akarattal) nem tesz külön említést tandíjmentes és tandíjas helyekről, ezért az egyetem vezetősége aközött lavírozhat, hogy a tandíjas helyeket vagy fele- fele arányban osztja szét a román és magyar diákok között, vagy a törvényre hivatkozva a média csökkenő sorrendjében. Ez történt az idei felvételin, és ennek "köszönhető", hogy több tucat magyar diák elesett a tandíjas továbbtanulás lehetőségétől.
Alulírott a beiskolázási számok kérdését, a marosvásárhelyi orvosegyetem helyzetét, a bizonytalan jövőképet, saját hibáinkat részletesen kielemezte "A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig" című írásában (Krónika, 2004. március 5-7).
De mi történt azóta, főleg az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban?
Az évek teltek, a magyar oktatás néhány írott rendelkezés és számos kompromisszum alapján fennállt, és a többnyire behatárolt keretek között működött tovább. A magyar oktatók alacsony aránya megmaradt, az újonnan létrehozott szakok zöme (kivétel az általános egészségügyi asszisztensképzés és a bábaképzés) csak román nyelven indult és zajlik manapság is. Miközben a felsőoktatás átreformálására, a minőség követésére, az oktatók előléptetésére, az egyetem akkreditálására számos rendelkezés, határozat jelent meg. No, és 2008-tól beindult az angol nyelvű orvosképzés.
Eredmények? Hirtelen néhányat tallózok: apró kompromisszumokkal kicsikart behatárolt magyar oktatói helyek, a MOGYE vezetése által is támogatott Tudományos Diákköri Konferencia, egyre javuló kapcsolatok magyarországi orvosegyetemekkel, vendégtanár professzorok meghívásának rendszeresítése, korszerűbb könyvtár, a nemrég tatarozott egyetem parkjának fokozódó szépsége és a többi.
Kudarcok? A javuló lehetőségek ellenére a diákok érdeklődése változó, a minőségi és felszabadult oktatás gyakorta még várat magára, az elvándorlás csökkent ugyan, de még mindig jelentős (lásd: Ábrám Zoltán: Az erdélyi magyar orvosmigráció újabb hullámai, Korunk, 2011. április), a méltánytalanul alacsony fizetések és a korlátozott lehetőségek miatt nehéz oktatói pályára állítani a tehetséges végzetteket, az egyetemünkön tanuló magyarországi diákoknak a mai napig románul kell államvizsgázniuk stb., stb. Továbbá: a MOGYE szenátusa tehetetlenségénél fogva ma is leginkább szavazógépezet, mint értelmes vitafórum helyszíne.
Sikerek és kudarcok együttes eredménye, hogy a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ma egy olyan szekérhez hasonlítható, amelyet egyre több ló egyre több irányba húz, miközben az alig-alig halad előre, néhol akár téves irány felé veszi útját.
Az idén januárban megjelent legújabb tanügyi törvény a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása által, hanem azt elő is írja (135. cikkely). Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia (123. cikkely).
A tanügyi törvény hatályba lépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult meg, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. Előbbit a román rektorhelyettes, utóbbit prof. dr. Szabó Béla dékánhelyettes irányított, és jelentős szerepet vállalt benne dr. Szilágyi Tibor professzor. A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés nem került még említésre sem, a kompromisszum körvonalazódni látszott, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (departament) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak.
A június 9-i szenátusi gyűlésen akkor támadtak kételyek egyesekben, amikor a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény átal lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédés lehetőségétől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik.
Egy hétre rá, június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést sem jelentett az addigi állapothoz képest. Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ra újrahívott szenátusi gyűlést sem erősítették meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távolmaradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták, és – ezúttal az új tanügyi törvény szellemében – közvitára bocsátották, azaz egy hónapon át az egyetem honlapján megtekinthető volt bárki számára.
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyminiszterhez címzett levelükben a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek, felhíva a figyelmet a törvény szellemiségének a megtagadására és a törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában.
A beadványra válaszként, a tanügyminiszter a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttséget fogadta, és leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében. A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős, amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hivatott szenátusi gyűlést július 22-re tűzte ki a vezetőség. A pártfegyelem azt diktálta, hogy amíg a vakációzó magyar diákok mindnyájan távolmaradtak, addig a szenátus román diáktagjai a tanárok képviselőivel együtt teljes létszámban jelen voltak. Ráadásul az egyik elhunyt szenátusi tag helyére mindjárt új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették érvényesíteni. És bár e gyűlés törvényességéről is kötekedni lehetne, mindez értelmetlen, hiszen bebizonyították, hogy megvan a kétharmad, ha szükséges.
A szenátusi gyűlés jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (azaz leginkább beszűkítésének) a megvitatását a legvégére hagyták. Bár elkezdődtek a szabadságolások, az egyetemi életnek folytatódnia kell ősszel, és azt nem lenne etikus bojkottálni: elfogadtuk hát az oktatási szabályzatot, a nyugdíjazandó professzorok tevékenysége meghosszabbítására vonatkozó lehetőségeket és feltételeket, az új tanévben induló mesterképző oktatási formákat, sőt a charta részeként, kiegészítéseként a három prorektori tisztség leosztását, valamint a választási szabályzatot is. Néhol egy-egy tartózkodással, ellenszavazattal, ám többnyire az évek óta megszokott szavazógépezeti stílusban.
A szenátusi gyűlés már négy órája tartott, amikor az új egyetemi charta megvitatása, a magyar oktatók és egy szenátusi tag által benyújtott módosító javaslatok megbeszélése következett. Miközben az ásványvizes palackok némelyikébe sárga rózsa került – magyar civil kezdeményezésre gyűlés előtt minden szenátusi tag kapott egy szálat, de a többség nem vette át –, és az asztalon virítottak a rózsaszállal együtt járó zöld cetlik a János apostoli idézettel: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.".
A rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében "szimulálásra lenne szükség", tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, az előrelépések és a kutatási eredmények kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek?)
Végül szavazásra került sor. Egy olyan egyetemi chartáról, amelyben nyoma sincs a magyar tagozat, sőt még az annyit vitatott magyar vonal létrehozásának sem (amikor az előbbit elvetették, még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy legalább az utóbbiban gondolkodjunk). Egy olyan szabályzatról, amely említést sem tesz magyar nyelvű gyakorlatról, államvizsgáról, mesterképzésről, doktorálásról, bár a tanügyi törvény szabad utat nyit előttük.
Egy olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képést visszalépést jelent. Hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók, onnan kezdve viszont mindenki szavaz román és magyar szenátusi tagokra és tisztségviselőkre. Tehát: amíg eddig a magyar oktatók saját képviselőiket juttatták tovább, akik közül a román többség választotta meg például a magyar rektorhelyettest, addig az új szabályzat szerint bárki jelöltetheti magát, és a gyakorlatban majd a kétharmados többséget élvező románság dönt. Pédául arról, hogy a MOGYE szenátusa magyar oktatói közé ne olyan jámbor, saját lelkiismeretükkel küszködő, jóindulatú és ügyszerető képviselők kerüljenek, hanem leginkább "bólogató jánosok".
Mi más maradhatott hátra a maratoni és ominózus szenátusi gyűlés utolsó mozzanataként: a rektorhelyettes kivételével a jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak, és a terem elhagyására készülődtek. Távozásig még végig kellett hallgatnunk a rektori útmutatásokat, az alapos fejmosást és az igazolatlan távolmaradások miatt esedékes kizárás lehetőségét. A rektorhelyettes, akinek legmagasabb magyar tisztségviselőként egyetlen hozzászólása sem volt egész szenátusi gyűlésen, két perc múlva hagyta el a termet. Kommentár nélkül...
Hiteles tájékoztatásom talán igen hosszúra sikeredett, de a MOGYE szenátusa magyar oktatói nevében tisztáznom kell: a magunk részéről minden lehetségeset megtettünk, ennyire tellett, és immár a helyzet meghaladott bennünket.
A tanügyi törvény értelmében a tanügyminisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. Tehát innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzés részére.
Amennyiben viszont nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik, a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek.
Mivel a fenti történet személyes és közösségi csalódottságról szól, legalább említenem kell saját hibáinkat, széthúzásunkat, helyenként egyéni és nem közösségi érdekérvényesítésünket. Sajnos, húsz év távlatában még mindig nincs egy egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében.
Hogy a metaforikus képnél maradjak: a sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret.
Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár,
a MOGYE szenátusának tagja. Népújság (Marosvásárhely)2011. július 29.
Önálló magyar tagozat a MOGYE-n: közeledünk vagy távolodunk?
Az utóbbi időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozik a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, azon aggodalmát fogalmazva meg, miszerint az új tanügyi törvény nyújtotta lehetőségek ellenére sincs előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén. A hiteles tájékoztatás és véleményformálás jegyében kötelességemnek érzem az alábbiak közlését, tisztázását.
Az 1989-es változásokat követő euforikus hangulat előrevetítette azt a jogos kisebbségi elvárást, miszerint az 1962-ben pártrendeletre kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) valóban kialakuljon és önállóvá váljon a magyar tagozat. Az 1990. februári–márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom ezen törekvést befagyasztotta, kialakított egy ránk kényszerített status quót. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében fokozódott. Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elérkezettnek tűnjön az idő a magyar tagozat létrehozása igényének az újabb felvetésére.
Az 1999 júliusában elfogadott tanügyi törvény ugyanis lehetőséget nyújtott önálló karok, kollégiumok létrehozására, valamint magánegyetemek alapítására a kisebbségek nyelvén. És miközben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen megerősödött a magyar nyelvű oktatás, és elkezdődött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása, az orvosin nem történt előrelépés. A politikusok hallgattak, mintha mostohagyermeküknek tekintették volna a marosvásárhelyi orvosi egyetemet, miközben a magyar oktatók többsége által 1999. november 19-én beterjesztett beadványt nem tűzte napirendjére az egyetemi szenátus. Alulírott a 2000. január 12-i szenátusi gyűlésen a beadvány sorsáról érdeklődött, mire az akkori rektor (tisztsége több mint tíz évvel túlélte a diktatúra bukását, talán egyedüliként Romániában) ingerült válaszában viccnek minősítette az egészet, majd következett a fejmosás.
Tandíjas helyekre száműzött magyar diákok
Akkori beadványunk így kezdődött: „Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozását a kisebbségek nyelvén....” Abszolút semmilyen előrelépés sem történt. Hacsak annyi nem, hogy 2000-ben választásokra került sor az egyetemen, új rektor és új román és magyar rektorhelyettes került a MOGYE élére. Néhány évvel később végre megszólaltak az RMDSZ-politikusok is. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében megjelent az 1432. számú kormányhatározat, amely a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határozott meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói számára. A politikum mindezt sikeres áttörésnek tekintette, a valóságban azonban félmegoldás. Csak két negatív következményt említenék: 1. Mivel az adott keretszámban az utolsó magyar hallgató általában nagyobb médiával jutott be, az évek során több százra tehető azon hallgatók aránya, akiket a sikeresnek vélt kormányhatározat tandíjas helyekre „száműzött”. 2. Mivel a nehézkes és pontatlan szövegezésű kormányhatározat (talán akarattal) nem tesz külön említést tandíjmentes és tandíjas helyekről, ezért az egyetem vezetősége aközött lavírozhat, hogy a tandíjas helyeket vagy fele-fele arányban osztja szét a román és magyar diákok között, vagy a törvényre hivatkozva a média csökkenő sorrendjében. Ez történt az idei felvételin, és ennek „köszönhető”, hogy több tucat magyar diák elesett a tandíjas továbbtanulás lehetőségétől.
Alulírott a beiskolázási számok kérdését, a marosvásárhelyi orvosegyetem helyzetét, a bizonytalan jövőképet, saját hibáinkat részletesen kielemezte A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig című írásában (Krónika, 2004. március 5–7.). De mi történt azóta, főleg az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban? Az évek teltek, a magyar oktatás néhány írott rendelkezés és számos kompromisszum alapján fennállt, és a többnyire behatárolt keretek között működött tovább. A magyar oktatók alacsony aránya megmaradt, az újonnan létrehozott szakok zöme (kivétel az általános egészségügyi aszszisztensképzés és a bábaképzés) csak román nyelven indult és zajlik manapság is. Miközben a felsőoktatás megreformálására, a minőség követésére, az oktatók előléptetésére, az egyetem akkreditálására számos rendelkezés, határozat jelent meg. No, és 2008-tól beindult az angol nyelvű orvosképzés.
Eredmények? Hirtelen néhányat tallózok: apró kompromisszumokkal kicsikart, behatárolt magyar oktatói helyek, a MOGYE vezetése által is támogatott Tudományos Diákköri Konferencia, egyre javuló kapcsolatok magyarországi orvosegyetemekkel, vendégprofesszorok meghívásának rendszeresítése, korszerűbb könyvtár, az egyetem parkjának tatarozása és a többi. Kudarcok? A javuló lehetőségek ellenére a diákok érdeklődése változó, a minőségi és felszabadult oktatás gyakorta még várat magára, az elvándorlás csökkent ugyan, de még mindig jelentős (lásd: Ábrám Zoltán: Az erdélyi magyar orvosmigráció újabb hullámai, Korunk, 2011. április), a méltánytalanul alacsony fizetések és a korlátozott lehetőségek miatt nehéz oktatói pályára állítani a tehetséges végzetteket, az egyetemünkön tanuló magyarországi diákoknak a mai napig románul kell államvizsgázniuk stb., stb. Továbbá: a MOGYE szenátusa tehetetlenségénél fogva ma is leginkább szavazógépezet, mint az értelmes vitafórum helyszíne.
Több irányba húzott szekér
Sikerek és kudarcok együttes eredménye, hogy a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ma egy olyan szekérhez hasonlítható, amelyet egyre több ló egyre több irányba húz, miközben az alig-alig halad előre, néhol akár téves irányba veszi útját. Az idén januárban megjelent tanügyi törvény a MOGYE-t multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása révén, hanem azt elő is írja (135. cikkely). Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia (123. cikkely). A tanügyi törvény hatálybalépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. Előbbit a román rektorhelyettes, utóbbit prof. dr. Szabó Béla dékánhelyettes irányította, és jelentős szerepet vállalt benne dr. Szilágyi Tibor professzor.
A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés nem került még említésre sem, a kompromisszum körvonalazódni látszott, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (departament) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak. A június 9-i szenátusi gyűlésen akkor támadtak kételyek egyesekben, amikor a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény által lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédéstől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik.
Egy hétre rá, június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést sem jelentett az addigi állapothoz képest. Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ára újrahívott szenátusi gyűlést sem erősítették meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távol maradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták, és – ezúttal az új tanügyi törvény szellemében – közvitára bocsátották, azaz egy hónapon át az egyetem honlapján megtekinthető volt bárki számára.
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyminiszterhez címzett levelükben a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek, felhívva a figyelmet a törvény szellemiségének a megtagadására és a törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában. A beadványra válaszként a tanügyminiszter a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttségét fogadta, és leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében. A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős, amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hívatott szenátusi gyűlést július 22-ére tűzte ki a vezetőség. A pártfegyelem azt diktálta, hogy amíg a vakációzó magyar diákok mindnyájan távol maradtak, addig a szenátus román diáktagjai a tanárok képviselőivel együtt teljes létszámban jelen voltak. Ráadásul az egyik elhunyt szenátusi tag helyére mindjárt új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették érvényesíteni. És bár e gyűlés törvényességéről is vitázni lehetne, mindez értelmetlen, hiszen bebizonyították, hogy megvan a kétharmad, ha szükséges.
Akarják, de nem lehetséges?
A szenátusi gyűlés jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (azaz leginkább beszűkítésének) a megvitatását a legvégére hagyták. Bár elkezdődtek a szabadságolások, az egyetemi életnek folytatódnia kell ősszel, és azt nem lenne etikus bojkottálni: elfogadtuk hát az oktatási szabályzatot, a nyugdíjazandó professzorok tevékenysége meghosszabbítására vonatkozó lehetőségeket és feltételeket, az új tanévben induló mesterképző oktatási formákat, sőt a charta részeként, kiegészítéseként a három prorektori tisztség leosztását, valamint a választási szabályzatot is. Néhol egy-egy tartózkodással, ellenszavazattal, ám többnyire az évek óta megszokott szavazógépezeti stílusban. A szenátusi gyűlés már négy órája tartott, amikor az új egyetemi charta megvitatása, a magyar oktatók és egy szenátusi tag által benyújtott módosító javaslatok megbeszélése következett. Miközben az ásványvizes palackok némelyikébe sárga rózsa került – magyar civil kezdeményezésre gyűlés előtt minden szenátusi tag kapott egy szálat, de a többség nem vette át –, és az asztalon virítottak a rózsaszállal együttjáró zöld cetlik a János apostoli idézettel: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”
rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében „szimulálásra lenne szükség”, tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, az előrelépések és a kutatási eredmények kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek?)
Végül szavazásra került sor. Egy olyan egyetemi chartáról, amelyben nyoma sincs a magyar tagozat, sőt még az annyit vitatott magyar vonal létrehozásának sem (amikor az előbbit elvetették, még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy legalább az utóbbiban gondolkodjunk). Egy olyan szabályzatról, amely említést sem tesz magyar nyelvű gyakorlatról, államvizsgáról, mesterképzésről, doktorálásról, bár a tanügyi törvény szabad utat nyit előttük. Egy olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képest visszalépést jelent. Hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók, onnan kezdve viszont mindenki szavaz román és magyar szenátusi tagokra és tisztségviselőkre. Tehát: amíg eddig a magyar oktatók saját képviselőiket juttatták tovább, akik közül a román többség választotta meg például a magyar rektorhelyettest, addig az új szabályzat szerint bárki jelöltetheti magát, és a gyakorlatban majd a kétharmados többséget élvező románság dönt. Például arról, hogy a MOGYE szenátusa magyar oktatói közé ne olyan jámbor, saját lelkiismeretükkel küszködő, jóindulatú és ügyszerető képviselők kerüljenek, hanem leginkább „bólogató Jánosok”. Mi más maradhatott hátra a maratoni és ominózus szenátusi gyűlés utolsó mozzanataként: a rektorhelyettes kivételével a jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak, és a terem elhagyására készülődtek. Távozásig még végig kellett hallgatnunk a rektori útmutatásokat, az alapos fejmosást és az igazolatlan távolmaradások miatt esedékes kizárás lehetőségét. A rektorhelyettes, akinek legmagasabb magyar tisztségviselőként egyetlen hozzászólása sem volt egész szenátusi gyűlésen, két perc múlva hagyta el a termet. Kommentár nélkül...
A MOGYE szenátusa magyar oktatói nevében tisztáznom kell: a magunk részéről minden lehetségeset megtettünk, ennyire tellett, és immár a helyzet meghaladott bennünket. A tanügyi törvény értelmében a tanügyminisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. Tehát innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást, és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzésben. Amenynyiben viszont nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik, a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek. Mivel a fenti történet személyes és közösségi csalódottságról szól, legalább említenem kell saját hibáinkat, széthúzásunkat, helyenként egyéni és nem közösségi érdekérvényesítésünket. Sajnos, húsz év távlatában még mindig nincs egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében.
Hogy a metaforikus képnél maradjak: a sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret. Dr. Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár, a MOGYE szenátusának tagja. Krónika (Kolozsvár)2011. szeptember 15.
A törvénytelenség marosvásárhelyi tobzódása
Marosvásárhely újra frontvárossá vált. 1990 márciusában is az volt, akkor vívta ki magának a "véres vasárnap", "fekete vasárnap" hátborzongatóan sokkoló minősítéseket. Pogrom volt ez a javából, Erdély történetének legtragikusabb pillanatait idézve. A "véres vasárnap" jogi-bírósági utórezgése aztán az "igazságosság" jegyében magyarok közül juttatott embereket börtönbe és kergetett a halálba.
Két évtized múltán "finomult a kín", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) erőszakosan brutális, alkotmányra, a tanügyi törvény előírásaira fütyülő elrománosítása alattomos, szemtelen manőver, égbekiáltóan magyarságot irritáló és provokatív. Példázat arra, hogy az elrománosítás nem ismer törvényt, sem Istent, sem királyt, a törvénytelenség és igazságtalanság, a méltánytalanság járja vitustáncát.
A MOGYE Szenátusának magyar oktatói állásfoglalást tettek közzé, amelyben leszögezik: "Az új oktatási törvény egyértelműen előírja a magyar tagozat létrehozását, de ennek gyakorlatba ültetését az egyetemi Szenátus jogkörébe utalja. Sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére a MOGYE Szenátusának kétharmados román többsége ezt megtagadta." Felelős vezetőink is felismerték e probléma jelentőségét. Ezt tanúsítja a 2011. szeptember 2-i anyanyelvi oktatási szeminárium megrendezése is, csakhogy az itt elhangzott ígéretek ellenére nem történt érdemi előrelépés. Bár az oktatási tárca módosításra visszaküldte a chartát, a magyar tagozat hiányával kapcsolatosan semmilyen kifogást nem emelt, és az észrevételek zöme jelentéktelen formai dolgokra vonatkozik.
Állásfoglalásukban a magyar oktatók a közvélemény tudomására hozzák, hogy a magyar tagozat létrehozására a rendelkezésükre álló összes törvényes lehetőséget kimerítették. Tekintettel a közelgő egyetemi évkezdésre, sürgős jogorvoslatot kérnek elsősorban a kormány felelős vezetőitől és választott képviselőinktől. Ellenkező esetben felgyorsul a magyar egyetemi oktatás régóta tartó felmorzsolódása – figyelmeztetnek az aláírók: prof. dr. Nagy Őrs rektorhelyettes, prof. dr. Szabó Béla, általános orvostudományi kar, dékánhelyettes, prof. dr. Kovács Dezső, fogorvos-tudományi kar, dékánhelyettes, dr. Sipos Emese, gyógyszerészeti kar, dékánhelyettes, egyetemi docens, prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed-Zsigmond Imre, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi docens, dr. Szatmári Szabolcs egyetemi docens.
Mindezt mintegy kiegészítve, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészképzésért Egyesület képviselői az oktatási törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó passzusát bekeretezve az intézmény elé vitték. "Akciójuk" nem járt sikerrel, az egyetem vezetőségéből senki nem jelent meg, nem vették át a figyelmeztető szöveget. Így szükségessé vált, hogy az elkövetkező napokban és hónapokban több ízben is megsétáltassák a városban a törvény eme passzusát, és többször is felolvassák azt.
Ez a kísérlet akkor válhat a küzdelem hatékony részévé, ha a magyar egyetemisták is megmozdulnak, s a sztrájk valamilyen formáját alkalmazzák, ha a marosvásárhelyi magyar békétlenkedők nem egymás pártos szapulásába menekítik indulataikat, és ha minden rangú, rendű és minden szintű képviselőik a magyar oktatást halálra ítélő becstelenség ellen Bukarestben, Brüsszelben, Európában és a nagyvilágban is fellépnek. Az erdélyi magyarság önvédelmi reflexei közé be kell emelni majd a felelős képviseleti választást minden szinten, Marosvásárhelytől Bukarestig.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. szeptember 15.
Állásfoglalás
Figyelembe véve a 2011. szeptember 13-án tartott szenátusi gyűlés kimenetelét és az egyetemi chartát övező felfokozott médiavisszhangot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának magyar oktatói a következő állásfoglalást teszik közzé:
Az új oktatási törvény egyértelműen előírja a magyar tagozat létrehozását, de ennek gyakorlatba ültetését az egyetemi szenátus jogkörébe utalja. Sajnos, minden erőfeszítésünk ellenére a MOGYE szenátusának kétharmados román többsége ezt megtagadta.
Felelős vezetőink is felismerték ezen probléma jelentőségét. Ezt tanúsítja a 2011. szeptember 2-i anyanyelvi oktatási szeminárium megrendezése is, de az itt elhangzott ígéretek ellenére nem történt érdemi előrelépés. Bár a Tanügyminisztérium módosításra visszaküldte a chartát, a magyar tagozat létrehozásának hiányával kapcsolatban semmilyen kifogást nem emelt, és az észrevételek zöme jelentéktelen formai dolgokra vonatkozik.
A közvélemény tudomására hozzuk, hogy a magyar tagozat létrehozására a rendelkezésünkre álló összes törvényes lehetőséget kimerítettük. Tekintettel a közelgő egyetemi évkezdésre, sürgős jogorvoslatot kérünk, elsősorban a kormány felelős vezetőitől és választott képviselőinktől. Ellenkező esetben felgyorsul a magyar anyanyelvű oktatás régóta tartó felmorzsolódása.
A MOGYE szenátusának magyar oktatói:
Prof. dr. Nagy Örs rektorhelyettes
Prof. dr. Szabó Béla, Általános Orvostudományi Kar, dékánhelyettes
Prof. dr. Kovács Dezső, Fogorvostudományi Kar, dékánhelyettes
Dr. Sipos Emese, Gyógyszerészeti Kar, dékánhelyettes, egyetemi docens
Prof. dr. Ábrám Zoltán
Prof. dr. Egyed-Zsigmond Imre
Prof. dr. Szilágyi Tibor
Dr. Lőrinczi Zoltán egyetemi docens
Dr. Szatmári Szabolcs egyetemi docens. Népújság (Marosvásárhely)2011. november 11.
Marosvásárhely: megszólaltak a civilek
Egyetemi oktatók július végén és augusztus elején keltezett Vass Leventét támogató leveleit küldte ki az EMNT Maros megyei elnöksége a sajtónak. A fiatal orvost támogatók között Dr. Dávid László, professzor, a Sapientia-EMTE rektora, Dr. Hollanda Dénes, nyugalmazott érdemes professzor, Dr. Székely Gyula, egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának dékánja, illetve a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tanárai szerepelnek.
Felsorakozni egyetlen jelölt mellett
Dr. Dávid László professzor, a Sapientia-EMTE rektora kijelenti: „dr. Vass Levente rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek az eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Képesnek tartja arra, hogy nemcsak megnyerjen egy választást, hanem munkájával „visszaadja mindannyiunk Marosvásárhelyét. „Hiszem, hogy a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti. De csak akkor, ha képesek vagyunk hinni ebben, és egységesen felsorakozni egyetlen jelölt mellett!
Meggyőződése, hogy Vass Levente személyében nemcsak a magyar, hanem Marosvásárhely román közössége is egy tisztességes, felkészült, közös városunkat becsülettel szolgáló és új megoldásokra nyitott polgármestert fog nyerni! „Remélem, hogy (…) olyasfajta megújulás indul el közképviseletünkben, amely visszaadhatja a város széteső magyar közösségének önbizalmát és erejét.
Vass Levente a legrátermettebb
Dr. Hollanda Dénes nyugalmazott érdemes professzor szerint a jövő évi helyhatósági választás lehet talán az utolsó lehetőség arra, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Sikeres azonban csak akkor lehet, ha képesek leszünk összefogni, megfelelő számban részt venni a polgármesteri tisztség betöltésére kiírt választáson, és a közösen elfogadott polgármesterjelöltre szavaznunk. „Nagyon fontos a polgármesterjelölt személyének elfogadása a vásárhelyi magyar lakosság részéről. Vass Leventét az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákszervezetének egyik legrátermettebb elnökeként ismertem meg. Már diákkorában jelentős eredményeket ért el mind a diákszervezet irányításában, mind a szervezet érdekeinek képviseletében, az egyetem szenátusában. Úgy gondolom, rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek birtokában egy modern városvezetést tud biztosítani, képes lesz eleget tenni a polgármesteri beosztás kihívásainak, szembenézni és megoldani a város lakóinak problémáit – írja egyebek között a város díszpolgára, Hollanda Dénes.
Új szemlélet a városvezetésben
Dr. Székely Gyula egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok karának dékánja szerint „dr. Vass Levente urológus szakorvos, egyetemi oktató rendelkezik azokkal az erényekkel, energiával, szakértelemmel, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek. Dr. Vass Levente diákként, gyakorló orvosként és oktatóként is bizonyította, hogy a rábízott feladatokat képes lelkiismeretesen és magas szakmai színvonalon elvégezni, a kihívásokkal szembenézni, életfelfogása pedig erősíti azt a közösséget, amelynek élére áll. Jelleme, kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége kitűnő, emberismerete, gondolkodásmódja kiegyensúlyozott személyiséggé teszi.
„Büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat"
A Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusának magyar nemzetiségű tagjai – prof. dr. Ábrám Zoltán, prof. dr. Egyed Zs. Imre, prof. dr. Kovács Dezső, prof. dr. Nagy Örs, prof. dr. Szabó Béla, prof. dr. Szilágyi Tibor, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szatmári Szabolcs, dr. Sipos Emese egyetemi előadótanárok – közleményben nyilvánították ki, hogy támogatják Vass Leventét. Megítélésük szerint Vass Levente mindazon kvalitásokkal rendelkezik, amelyek egy eredményes és tisztességes önkormányzati vezetéshez szükségesek.
„Mi, a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem tanárai, büszkén felvállaljuk dr. Vass Levente kollégánkat, és tisztelettel felkérjük Marosvásárhely magyarságát, illetve a magyarság érdekeit képviselő politikai szervezeteket, testületeket, valamint az egyházi és civil szervezeteket, támogassák bizalommal jelölését a polgármesteri tisztségre!
Meggyőződésünk, hogy ezt a több mint egy évtizede elveszített kulcsfontosságú tisztséget Marosvásárhely magyarsága 2012-ben visszaszerezheti, amennyiben képesek vagyunk egységesen felsorakozni egyetlen magyar jelölt mögött! – áll a MOGYE szenátusának magyar ajkú tanárai által aláírt felhívásban.
Erdély.ma2012. február 3.
Beadvány a kirakatválasztás ellen
Szerdán este tanácskozást tartottak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói, akik beadvánnyal fordultak a tanügyminiszterhez. Ebben arra hívják fel Daniel Funeriu figyelmét, hogy nem törvényes az intézményben zajló választási folyamat, mivel nem alakult meg a magyar tagozat, s az egyetemnek nincs elfogadott chartája. Ezért a jelenlevők továbbra sem vesznek részt a választáson, s arra kérik a szaktárcát, hogy küldjön egy bizottságot a helyzet kivizsgálására, tisztázására.
Az ülést követően dr. Szabó Béla egyetemi tanárt, az Általános Orvosi Kar dékánhelyettesét kérdeztük az indokokról:
– Felvállaltuk, hogy az oktatási törvény betartását követeljük, ami egyértelműen előírja a magyar főtanszékek, a magyar oktatási vonal létrehozását. Az egyetem azonban az erre vonatkozó törvényes előírásokat nem tartja be, és nincs érvényes chartája. Tegyük hozzá, hogy az oktatásügyi minisztérium olvasatában sincs (amiért több figyelmeztető levelet is intézett az egyetemhez). Mivel az akkreditáció alapfeltételei között az első az, hogy az intézménynek érvényes szervezési és működési szabályzata kell legyen, ennek hiányában nemcsak a választási folyamat, az egyetem törvényessége is megkérdőjelezhető. Lehet, hogy az elmondottak nagy szavaknak tűnnek, de jogilag így értelmezhető.
– Ami korántsem zavarja az egyetem vezetőségét, hisz megalakult a nyolc főtanszék, amelyek élére vezetőt választottak, hárman jelöltetik magukat a rektori tisztségre (dr. Brînzaniuc Klara jelenlegi rektorhelyettes, dr. Bataga Tiberiu és dr. Azamfirei Ioan egyetemi tanárok), megtörténtek a jelölések a kari tanácsokba és a szenátusba, s a választói névjegyzéket is közzétették, ami nem kis meglepetéseket tartalmaz.
– Ha eltekintünk mindattól, ami az egyetemen történik, s csak a választási folyamatot vesszük alapul, szembetűnő, hogy az intézmény honlapjára felületesen vagy szándékosan torzított listát tettek fel a választókról.
A jegyzéken román anyanyelvű kollégák magyarnak vannak feltüntetve és fordítva. Úgy tűnik, hogy a tanítás nyelve alapján osztottak fel. A tavaly júliusban elindítottak egy körlevelet, amire nem mindenki válaszolt, most pedig a megkérdezésünk nélkül állították össze a választói névjegyzéket. Hogy a tanársegédek hovatartozását illetően milyen alapon döntöttek, miközben a gyakorlati órák csak románul zajlanak? A jelek szerint kirakatválasztás folyik jelenleg.
Az oktatási törvény előírása szerint egy tagozat esetében nem mint magyar oktatók veszünk részt az egyetem vezetésében, hanem mint az önálló főtanszékek vezetői. Ha magyar oktatási vonal alakul (ahogy a Babes–Bolyai Egyetemen ugyanazon törvény alapján létrehozták), a vonal képviselői saját választási rendszert dolgoznak ki, ami az egyetemi charta szerves része kell legyen. Amikor Szilágyi Tibor professzor a szenátusban megkérdezte, hogy állítsuk-e össze ezt a szabályzatot, határozott nem volt a válasz. Így tehát a 73 százalék román oktató fogja eldönteni, hogy ki érdemes arra, hogy a nem létező magyar tagozatot képviselje. Tudom, hogy ez egy sebezhető álláspont, s egyesek szerint az egyetemen minden a legnagyobb harmóniában történik. Naponta többször egymás keblére borulunk, s az egyetértés csupán egy-két olyan izgágább elem miatt sántít, akiknek a saját karrierizmusukból kiindulva főnöki aspirációik vannak, s ők mozgatják a tömeget.
– Bár a magyar oktatók többsége távol maradt a választástól, mégis akadt három személy, akiket az ÁOK kari tanácsainak vezetőségébe beválasztottak, s a szenátusba jelölt 28 román oktató mellett hat magyar jelölt is szerepel. Hogyan vélekednek erről?
– Ezek az oktatók (két professzor és négy tanársegéd) megjelentek a jelölőüléseken és egyhangú szavazatot kaptak. Meg kellene nézni, hogy a tanársegédek közül egyesek ismerik-e egyáltalán a magyar nyelvet, továbbá, hogy milyen nyelven végezték tanulmányaikat.
– Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy fenyegető, lejárató kampány folyik egyes magyar tanárok ellen. Mit szándékoznak tenni?
– Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Ha már a fenyegetőzés szintjén vagyunk, az azt jelenti, hogy odaát is pánikhangulat lehet. A személyemre és másokra is elhangzottak nevetséges vádak.
Rólam azt állítják, hogy a magyar bábaképzőt miattam nem fogják akkreditálni. A valóság az, hogy amikor arra hivatkoztam, miszerint a törvény alapján mind a román, mind a magyar nyelvű oktatást külön kellene akkreditáltatni, azt mondták, szó sincs arról, hogy különválasszuk. Amíg ezt nem ismerik el, nincs miről tárgyalnunk.
A dékánhelyettes szavaihoz tegyük még hozzá, hogy a három rektorjelöltnek az egyetem honlapján levő menedzseri tervét átolvasva, ketten meg sem említik, hogy az intézményben, amelynek a vezetésére készülnek, egyáltalán létezik magyar oktatás. A kari tanácsokban és a szenátusban pedig a helyek egyharmadát szánják a magyar oktatóknak. Remélhetőleg a szerdán aláírt beadvány nyomán a szakminisztérium tenni fog azért, hogy a törvényességet a MOGYE-n visszaállítsa. Egyébként tovább folytatódik a kirakatválasztás, amelynek során a jövő héten megszavazzák a kari tanácsok és a szenátus tagjait, február végén pedig a rektort, majd márciusban a dékánokat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2012. február 9.
Az „igazság” egyik oldala
Sajtótájékoztató a MOGYE-n
egnap délben Constantin Copotoiu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora – Brînzaniuc Klara rektorhelyettes valamint a szenátus román tagjai többségének a jelenlétében – az említettek álláspontját tükröző közleményt olvasott fel a sajtó képviselőinek. Az újságírókat a rektor szerint azért hívták össze, hogy ismertessék a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménnyel kapcsolatos „igazságot.” A vita során a jelen levő szenátusi tagok egy része olyan heves kirohanással válaszolt a Népújság által feltett kérdésekre, amelyek alapján nem volt nehéz elképzelni az egyetem legfelső vezetőtestületében uralkodó hangulatot.
A rektor által szignált közlemény szerint aggodalommal figyelik Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének arra vonatkozó kijelentését, hogy a szövetség azzal a feltétellel vesz részt az új kormányban, ha politikai alku útján rendezik a MOGYE-n kialakult helyzetet. Az oktatási törvény minden előírását, köztük azokat is, amelyek a kisebbségi oktatásra vonatkoznak, betartják. Az egyetem által kibocsátott és jóváhagyott valamennyi dokumentumban és szabályozásban tiszteletben tartották és biztosították a magyar nyelvű oktatáshoz való jogot. „Ilyen körülmények között határozottan visszautasítunk bármilyen politikai beavatkozást az egyetem belső ügyeibe, s nem érthetünk egyet azzal, hogy az intézmény a politikai zsarolás eszközévé váljon” – áll a közleményben, amely szerint az egyetemen most folynak a törvényes választások, s az alkotmány által szavatolt egyetemi autonómia alapján a felsőoktatási intézmény bármely belső problémáját a vezetőségnek kell megoldania.
Az egyetem nem játékzseton, hanem olyan szakemberek testülete, akik romániai és európai csúcsokra emelték a marosvásárhelyi orvostudományt. Ezzel szemben az utóbbi időben az RMDSZ-párti kollégák, illetve egyes román kollégák is az egyetem hírnevének a csorbítására törekednek, azt akarván bizonyítani, hogy amióta 1962-ben bevezették a román nyelvű orvosképzést, csökkent az oktatás és kutatás minősége.
A sajtótájékoztató során a rektor sűrűn idézte az oktatási törvény azon cikkelyeit, amelyekkel a magyar tagozat megalakításától elzárkózó jelenlegi vezetés magyarázza a bizonyítványát. Véleménye szerint akkor kezdődött a politikum beavatkozása a MOGYE ügyeibe, amikor a felsőoktatási intézményt multikulturális egyetemnek nyilvánították. Ezt a szenátus nem kérte és nem is kérdték ki a véleményét – hangsúlyozta Copotoiu a többi romániai egyetem példáját hozva fel, amelyeken szintén több nyelven folyik az oktatás. Meglepődve vették tudomásul, hogy az RMDSZ-politikusok a magyar nyelv bevezetését kérték a MOGYE-n, majd leszögezte, hogy az előadásokat magyarul tartják, ami ellen a szenátus egyetlen román tagja sem tiltakozik. Sőt, kiálltak a magyar vonal létrehozása mellett, ha az a törvényes szabályozások (?) alapján történik – mondta, majd hozzátette, hogy egyetlen felelős vezető sem fog olyan fontos okiratokat aláírni, amelyek politikai egyezség alapján születtek.
Copotoiu rektor Markó Béla kormányfő-helyettessel és a tanügyminiszterrel folytatott megbeszélésen azt javasolta, hogy a magyar oktatási vonal létrehozására vonatkozó cikkelyben szerepeljen, hogy azt a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság és a szakminisztérium is jóvá kell hagyja és kormányhatározat kell szentesítse. A továbbiakban a rektor kifejtette, hogy a felsőoktatás minőségére vonatkozó törvény alapján minden öt egyetemi hallgatóra egy oktató kell jusson. Az egyetemen azonban a 400 román oktatóhoz viszonyítva több mint ezer diákra mindössze 90 magyar tanár jut. Ilyen körülmények között nem hirdethetnének felvételit magyar helyekre sem a gyógyszerészeti, sem a fogorvosi karon, az általános orvosin pedig csökkenteni kellene a magyar helyek számát.
A rektor beszámolt arról is, hogy a magyar oktatás érdekében a magyar kormány is megpróbált nyomást gyakorolni az egyetemre, de a látogatóban levő nagykövetnek sikerült megmagyarázni a helyzetet. A magyarországi egyetemek rektorai is kiálltak amellett, hogy megalakuljon a magyar oktatási vonal, de ugyanabban a közleményben elismerték, hogy az oktatók hiánya miatt nincsenek meg a szükséges feltételek. Az egyetem legnagyobb gondja a káderhiány – hangsúlyozta a rektor. A legutóbbi versenyvizsgán hat magyar oktatói helyet nem tudtak betölteni, mivel nem volt elég jelentkező, s akik megpályázták a helyeket, nem tettek eleget az új törvény által megszabott feltételeknek. A magyarországi gyógyszerészkollégák szintén levelet intéztek az egyetemhez, amelyben megfogalmazták a magyar nyelvű oktatás szükségességét, de senki sem jött el közülük, hogy meggyőződjön a valós helyzetről.
A rektor szemrehányást tett Hobai Ştefan professzornak, aki plágiummal vádolta meg az intézmény lapjában megjelent cikkek szerzőit.
Csak Marosvásárhelyen plagizálnak, csak az itteni románok? – hangzott el a kérdés, majd így folytatta: mindenütt a világon a tudományos cikkeket úgy írják, hogy másokat idéznek, természetesen megjelölve a forrást.
Constantin Copotoiu szerint a MOGYE tekintélyét rombolta Brassai Attila professzor is, aki valótlanságokat állított az európai fórumokon.
Amikor a politikusokkal és az egyetem vezetőségének magyar tagjaival egyezségre jutva, a már említett törvénycikkely megszavazását kérte a szenátusban, a magyar oktatók Szilágyi Tibor professzor vezetésével elutasították azt, s ezért nem szavazták meg a románok sem – sajnálkozott a rektor, aki szerint az új tanügyi törvény egyetlen cikkelye sem kötelezi az egyetemet, hogy a magyar oktatásra vonatkozó előírásokat szó szerint bevezessék. A későbbiekben arra hivatkozott, hogy a MOGYE a tanulmányok végeztével nem adhat ki oklevelet egyetlen végzősnek sem, ha nincs akkreditálva valamennyi oktatási programjuk.
Az egyetemi autonómiát az alkotmány szavatolja, s a szenátus jóváhagyásával lehet az intézmény szerkezetét, az oktatási programokat, az oktatási vonalakat létrehozni, módosítani. A MOGYE nem működhet csak a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság engedélyével, amit csak a három nyelven folyó oktatás együttes akkreditálásával kaphattak meg. Ha létrejönne a magyar vonal, vannak olyan katedrák, ahol egy magyar oktató sincsen – mondta, s példának a saját szakát, a sebészetet is felhozta: az öt marosvásárhelyi szakklinikán mindössze két egyetemi tanársegéd képviseli a magyar oktatást.
Mivel az egyetem nem kapott időben választ az Oktatási Minisztériumtól, a szaktárca által is kifogásolt szervezési és működési szabályzatot érvényesnek tekintik, s a késésért keresetet nyújtanak be a minisztérium ellen.
– Az elmúlt évek során mit tett az egyetem, hogy a magyar oktatásban minden szükséges helyet betöltsenek?
Kérdésünkre a rektor azt válaszolta, hogy meghirdették az állásokat, de azokra nem volt jelentkező. Amióta a rektori tisztséget betölti, a magyar oktatók minden ilyen természetű kérését teljesítette. Kérdésünk kapcsán az Általános Orvosi Kar dékánja is az utolsó versenyvizsgára hivatkozott. Érdeklődésünkre, hogy a korábbi években mi volt a helyzet, a rektorhelyettes azzal érvelt, hogy az utolsó három évben minden egyetemen zárolták az állásokat, s az új törvény szerint nagyon pontosan megszabott és magas szintű elvárásoknak kell eleget tenni.
Jelenleg 45 állás meghirdetését várják – hangzott el a továbbiakban.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy a sebészetre az évek során miért nem vettek fel magyar fiatalokat, a rektor azzal érvelt, hogy nyolc éve várja, hogy jelentkezzen valaki, majd hozzátette, hogy a nőgyógyászatra és az ortopédiára már évek óta csak magyarokat vesznek fel. Azzal vádolta meg Szabó Béla professzort, hogy nem készítette el a bábaképző szakok akkreditációs dossziéját, amiért munkajogi pert indíthatnának ellene. Végül pedig azt rótta fel a magyar oktatóknak, hogy nem vettek és vesznek részt az egyetem vezetésében, csak az érdkeli őket, hogy megalakítsák a magyar tagozatot.
A egyetemi autonómia a törvény fölött áll, mivel az alkotmány szavatolja – szögezték le a szenátus jelen levő tagjai.
„Úgy gondoljuk, hogy az egyetem ellen a magyar kormány egy egész sor akciót indított. A múlt héten egy román újságíró tájékoztatott, hogy az országban fedett ügynökként egy magyar újságíró járt, aki azt akarta javasolni az egyik egyetemi oktatónak, hogy vásároljon meg egy doktorátusi dolgozatot, hogy azután megrágalmazza, lefilmezze, rögzítse, amit mond és feljelentse az Országos Korrupcióellenes Ügynökségnél, s bebizonyítsa, hogy mi, román oktatók mennyire korruptak vagyunk – hangzott el a rektor legmeghökkentőbb kijelentése a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2012. február 10.
Bojkottálva tiltakoznak
Választások zajlanak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar tanárok azonban nem mennek el szavazni, ezzel próbálják bojkottálni a választások folyamatát. Ők ugyanis úgy tartják, nem legális az egyetem megújuló struktúrája, mert érvénytelen charta alapján folyik az új vezetőség választása. Ezért nem fogják elismerni sem az új szenátust, sem az új rektort.
A MOGYE rektora, vagyis legfelsőbb vezetője, jelenleg Constantin Copotoiu, aki már második mandátumát fejezi be idén februárban. Helyére hárman is jelentkeztek,
Leonard Azamfirei, aki jelenleg az Általános Orvosi Kar dékánja, az egyetem menedzseri oldalának jobbítását ígéri és meg szeretné oldani az egyetemen kialakult belső konfliktusokat.
Tiberiu Băţagă, aki jelenleg a Megyei Kórház Ortopédia Oszályának vezetője, azt szeretné, hogy A kategóriájú egyetemmé emelje az intézményt, azáltal, hogy kutatóközpontot indít.
Klara Brânzaniuc, jelenleg az egyetem egyik rektorhelyettese, szintén az egyetemi kutatás erősítését tűzte ki célul.
Az új rektor választása február 22. és 24-én folyik majd. Addig is, február 9-én már megválasztották az új szenátustagokat, ahol a kilenc helyett csak hat magyar tag van.
Szilágyi Tibor, bár nem volt megválasztva, még mindig szenátustagnak tartja magát, mert szerinte az egyetemnek nincs érvényes chartája, tehát a választások sem érvényesek. Ezt minden magyar tanár így tartja, és nem mentek el szavazni.
Dr. Szilágyi Tibor szenátus tag, egyetemi professzor, MOGYE
„Nem veszünk részt, mert egy olyan struktúrát óhajtanak megszavazni, amelyek szerintünk nem legálisak. A charta szerintünk nincs elfogadva. „
A magyar tanárok a minisztérium segítségét várják abban, hogy a választásokat megsemmisítsék.
„Mivel nincsenek meg a magyar departamentumok, ezért mi úgy tekintjük, hogy választást sem lehet kiírni egy nem létező vagy egy törvénytelen struktúrára. Tehát valójában a magyar tanerők tudatosan bojkottálják ezt a választást.”
Az új törvény szerint külön kellene a román és magyar egyetemi képviselőket megválasztani. De mivel nem jöttek létre a departamentumok, hivatalosan nem lehet tudni ki a román és magyar oktató, hiszen az oktatás nyelve mindenki esetében román.
De hogyan is nézne ki az egyetem struktúrája, ha az új oktatási törvény szerint megalakítanák külön a magyar és külön a román departamentumokat?
A jelenlegi rektori vezetés alatt három kar működik az egyetemen, amelyeket dékánok vezetik. Az Általános Orvosi, Fogorvosi és Gyógyszerészeti Kar dékánjainak döntése úgy a magyar, mint a román oktatókra és diákokra egyaránt érvényes.
Az új struktúra szerint, mindhárom karon külön-külön lenne magyar és román departamentum, avagy vonal. Ezeknek román és magyar departamentum vezetői lennének és külön hoznának döntést a román és magyar tanárokra és diákokra vonatkozóan.
Egyelőre azonban, folynak a választások az egyetemen és szó sincs arról, hogy megalakítsák a törvény által előírt departamentumokat.
Székely Varga Edina
Erdély TV
Erdély.ma2012. február 18.
Copotoiu: 2 évbe telhet a magyar szakok beindítása a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tájékozódott ma a tanügyminiszter. Catalin Baba a román és a magyar tagozat két-két képviselőjével folytatott megbeszélést, a találkozó nem volt sajtónyilvános.
A magyar oktatókat dr. Szilágyi Tibor szenátustag, egyetemi professzor is képviselte, aki híradónknak megerősítette, hogy informális jellegű volt a találkozó, a tanügyminiszter tájékozódni akart az egyetemen kialakult helyzetről, részleteket azonban nem kívánt elárulni a megbeszélésről.
Dr. Constantin Copotoiu rektor ugyancsak rádiónk megkeresésére elmondta, hogy a többi között a magyar szakok beindításáról is tárgyaltak. A tanügyminiszter arra kérte a feleket, hogy próbáljanak ideiglenes megoldást találni mindaddig, míg sikerül véglegesen rendezni a magyar szakok kérdését. Az intézmény rektora szerint legkevesebb két évbe telne az akkreditáció megszerzése, míg a magyar tannyelvű szakok elindítását az is akadályozza, hogy nincs elegendő magyar oktató.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy az infrastukturális és szociális kérdések mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának létrehozásától is függővé teszik a kormányzati szerepvállalást. Az egyetem jelenlegi rektora, Constantin Copotoiu azonban tiltakozik ez ellen, mint mondta, nem tűrik, hogy politikai játszmák eszköze legyen a marosvásárhelyi orvosképzés.
Erdély.ma2012. február 22.
Két lehetőség az önálló magyar tagozat létrehozására
Markó Béla miniszterelnök-helyettest kérdeztük
Mint ismeretes, szombaton látogatást tett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) Catalin Baba tanügyminiszter, aki a magyar tagozat létrehozásáról tárgyalt dr. Constantin Copotoiu rektorral, dr. Brînzaniuc Klara rektor-helyettessel valamint a magyar tagozatot képviselő dr. Szilágyi Tibor és dr. Lőrinczi Zoltán tanárokkal. A megbeszélésről magyar részről nem közöltek részleteket. A szenátus elnökének megválasztott rektor viszont azt nyilatkozta egy helyi román nyelvű napilapnak, hogy a miniszter egy véleményen volt vele, többek között abban is, hogy egyik napról a másikra nem lehet önállósítani a magyar tagozatot. Ehhez a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) engedélye szükséges, aminek megszerzése legkevesebb egy évbe kerül. Addig viszont meg kell őrizni az idei egyetemi év kezdetén kialakult szerkezetet, ami azt jelenti, hogy az oktatási törvény előírásai ellenére nem jöhet létre az önálló magyar tagozat a folyó egyetemi évben.
Az oktatási tárcavezető és az RMDSZ álláspontjáról Markó Béla miniszterelnök-helyettes véleményét kérdeztük:
– A tanügyminiszterrel többször is tárgyaltam azt követően, hogy a marosvásárhelyi egyetem vezetőivel találkozott. Copotoiu úr nem azt idézte fel, amit hallott, hanem amit ő gondol és ahogy a kollégáival együtt szeretnének kibújni a törvény alkalmazása alól. A miniszterrel egyértelműen és világosan megbeszéltem, hogy ebben a pillanatban két lehetőség van. Az egyik az – és véleményem szerint oda fogunk jutni –, hogy a kormány világos, tiszta, határozott döntéssel rákényszerítse az egyetemet a törvény alkalmazására, ami azt jelentené, hogy létrehozunk egy külön magyar tagozatot az egyetemen belül. A másik lehetőség szerint a miniszter mégiscsak érvényesíteni fogja az akaratát, és ráveszi az egyetem vezetőségét, hogy alkalmazzák a törvényt. Ami azt jelentené, hogy a következő napokban a chartába bele kellene foglalni mindazokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek a multikulturális egyetemekre vonatkoznak, és amelyek alapján létre kell hozni a külön magyar intézeteket. Ezt követően újra kell szervezni a választásokat és el kell halasztani a rektorválasztást.
Elfogadhatatlan a kétféle törvényalkalmazás
– Ehhez képest azt látom, hogy az egyetem vezetősége kész helyzet elé akarja állítani a minisztériumot és a kormányt is. Kedden megválasztották a szenátus elnökét és szerdán rektort választanak. Ha ezt így folytatják, végül mindent törvényteleníteni kell és a kormány határozattal kell közbelépjen. Én nem szoktam ilyesmivel fenyegetőzni, mert általában nem tartom hasznosnak, de ha a Demokrata Liberális Párt és a kormány nem képes az oktatási törvényt alkalmazni, akkor ezzel a kormánnyal nem vállalhatunk szolidaritást. Az nem lehet, hogy ahol nekik tetszik, ott alkalmazzuk a törvényt: azonnal nyugdíjba küldjük a korhatárt betöltő professzorokat, bevezetjük az előkészítő iskolai évet, annak ellenére, hogy rengeteg problémát okoz és rengeteg szervezési kérdés még megoldatlan. Ha viszont az anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezésekről van szó, azokat nem tartjuk be. Én ilyen törvényalkalmazást nem vagyok hajlandó elfogadni, de remélem, hogy nem jutunk ide, s a kormánykoalíció tudni fogja a dolgát. A miniszter frissen lett tárcavezető, s bár tisztában van a megoldással, természetesnek tartom, hogy próbálkozik. Szó sincs azonban arról, hogy olyanokat gondolna, amiről Copotoiu úr beszél. Jóhiszemű embernek tartom, és támogatom abban, hogy a következő napokban meg tudja győzni az egyetem román oktatóit arról, hogy a közoktatási törvényt alkalmazni kell.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2012. február 24.
Rektort választottak a MOGYE- n
Nem vették figyelembe a tanügyminiszter kérését
Új rektora van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek: szerdán este dr. Leonard Azamfirei egyetemi tanárt, intenzív terápiás szakorvost 153 szavazattal választották a felsőoktatási intézmény rektorává. A versenyben levő két másik jelölt, dr. Klara Brînzaniuc 95, dr. Bataga Tiberiu 28 szavazatot kapott. A választástól távol maradtak a magyar tagozat oktatói.
Annak ellenére, hogy az elmúlt hét végén Catalin Baba tanügyminiszter Marosvásárhelyre utazott, hogy az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) képviselőivel tárgyaljon a magyar főtanszék megalakulása, valamint az egyetemi charta körül kialakult vitás kérdésekről, és kérte a rektorválasztás elhalasztását, az új szenátus úgy döntött: megtartja a választást. Szerdán a késő esti órákban született meg az eredmény: a 416 szavazásra jogosult személy közül csupán 285-en jelentek meg, a leadott szavazatok közül 276-ot nyilvánított érvényesnek a választási bizottság. A voksok 53,68%-át dr. Leonard Azamfirei professzor kapta meg, akit – mint nemrégiben írtunk róla – dr. Hantz Péter Németországban élő kutató plágiumváddal illetett. A választástól – egy-két kivétellel – tömegesen távol maradtak a magyar tagozat oktatói. A Népújság megkeresésére dr. Szilágyi Tibor professzor elmondta, Catalin Baba tárcavezető tartós megoldást szeretett volna találni az egyetem magyar főtagozatának ügyében, ehhez ő biztosította volna a kiegyensúlyozott vita lehetőségét, de ilyen megoldás csak akkor születhet, ha mindkét fél egyetért és elégedett az eredménnyel. “Sajnálatos, hogy az egyetem vezetősége, figyelmen kívül hagyva a tanügyi törvényt, a miniszter kérését, nagy sietséggel megszervezte a rektorválasztást” – mondta dr. Szilágyi Tibor, aki azonban úgy véli, a rektorválasztás megszervezése a legkisebb a problémák közül, a legsúlyosabb gond az, hogy a teljes választási procedúra törvénytelen, hiszen a magyar oktatási vonal saját működési szabályzata híján, amely a charta részét képezi, nem érvényesülhettek a magyar tagozatot megillető alapvető jogok. A magyar tagozat oktatói, akik tegnap estére gyűlést terveztek a történtek megtárgyalására és az egységes álláspont, stratégia kialakítására, ma várhatóan sajtónyilatkozatot adnak ki ez ügyben. “Továbbra is fenntartjuk követeléseinket: a magyar oktatási vonal létrehozását és a választások újraszervezését, a tanügyi törvény tiszteletben tartásával” – jelentette ki a professzor. Azzal kapcsolatban, hogy a MOGYE vezetése közigazgatási bíróságon perelte be a tanügy-minisztériumot, amiért az nem hajlandó elismerni az egyetemi charta törvényességét, Szilágyi professzor kijelentette, véleménye szerint időhúzásról van szó, “a MOGYE vezetése bizonyára abban reménykedik, hogy a pert elhúzhatja a választásokig, a tanügyi törvényt az új hatalom tollvonással módosíthatja, és nem kell betartani a magyar főtanszék létesítésére vonatkozó cikkelyeket”.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)2012. április 3.
MOGYE: választásra készen!
Egy lépést előre léptek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem új magyar tagozatának képviselői. A pénteki magyar oktatói gyűlést követően a hétvégén kidolgozták a saját választási szabályzatukat. Most már csak arra van szükség, hogy elfogadják az intézmény törvényes chartáját. Amíg ez nem lesz meg, a magyar fél nem választ vezetőket.
A későbbi választások alapelveit rögzítették a hétvégén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar képviselői. Azt is eldöntötték, hogy az új vezetőségbe csak magyar nyelven oktató tanárokat fognak választani.
Dr. Szilágyi Tibor, egyetemi tanár: „Ami a mi oldalunkat illeti, ami a mi megszerveződésünket illeti, az a döntés született, hogy először a chartát kell korrigálni, a törvénynek megfelelően, utána tudjuk kiírni a saját választásunkat is. Viszont, hogy időt ne veszítsünk, máris elkezdtük, kineveztek egy bizottságot, aki a választási szabályzatot kidolgozza.”
Bármikor, ahogyan az egyetem chartája módosul, meg tudják tartani a magyar kar választásait. Az alapelvek hiányában kockázatos lenne kinevezni a magyar vezetőket, tette hozzá Szilágyi Tibor. A képviselők azonban továbbra is törvénytelennek tartják a tanintézmény szenátusát. Szerintük most már minden a Leonard Azamfieri megbízott rektoron múlik.
Kántor Emőke
Erdély Tv. Erdély.ma